VI. fejezet

 Az események híre futótűzként terjedt el a környéken, és hamarosan meg is jött az értesítés, miszerint Lady Sylvanas Úrnő látni szeretne, a Forsaken Front táborában. Azonnal engedelmeskedtem a hívásnak és amilyen gyorsan csak tudtam Úrnőmhöz siettem.

- Újfent bizonyítottad hűségedet, és bátorságodat élőholt. -fogadott Lady Sylvanas.

- El voltam ragadtatva, amikor hallottam hogyan végeztél Zarennel és nyomorult bandájával. Elnyerted bizalmam barátom, ezért most megosztom veled terveimet. Mint azt már tudod, az áruló Lord Godfrey testét reanimáltuk és mint forsaken meglepően segítőkésznek bizonyult. Olyan dolgokat tudtunk meg tőle, amivel végleg eldönthetjük ezt a háborút. Pihend ki magad, mert ma éjszaka lecsapunk a Worgenek és a Szövetségesek vezető tagjaira, és mikorra holnap felvirrad, Lordaeron újra a miénk lesz!

Egységünk ismételten a sötét éjszakába indult el, hogy véghez vigyük Lady Sylvanas parancsait, és végső csapást mérjünk a Szövetséges erőkre. Az első célpont Marstone Tábornok volt. Táborát Gilneas falain kívülre, közvetlenül a tenger mellé telepítette, szint már pimaszul közel a frontvonalhoz. Törpékkel még sosem volt dolgom azelőtt, így nem tudtam mire is számíthatok tőlük. Csendben és gyorsan akartam elvégezni a kitűzött feladatot, de hatalmas meglepetésként ért, hogy érezhetően számítottak ránk. A tábor ugyan látszólag teljesen nyugodt volt, de amint az első őrt legyűrtük, hirtelen mindenfelől újabb katonák rontottak ránk.

Maga Marstone Tábornok is teljes lendülettel vetette bele magát az ütközetbe, és valóban figyelemreméltó erővel tört egyenes felém.

- Most elpusztulsz élőhalott! -ordította miközben teljes lendületével nekem rontott.

Magabiztos mosollyal hárítottam a támadását.

- Végre valami kihívás. -feleltem.

Elképesztő sebességgel sújtott le újra és újra kalapácsaival, amelyekből minden ütése villámokat hívott elő. Folyamatosan védekeznem és hátrálnom kellett, miközben próbáltam feltérképezni ellenfelem gyenge pontjait. Végül pont az idő bizonyult a legerősebb fegyveremnek, mivel a Tábornok ütései az elhúzódó harc alatt egyre lassabbak és kisebb erejűek lettek. Remek párharc alakult ki kettőnk között, de ahogy múltak a percek lassan Marstone fölé kerekedtem.

Ekkora már csak ő és én harcoltunk a táborban. A többi Szövetséges katona vagy halott volt, vagy elfutott. Marstone végül hibázott, és én ezt kíméletlenül kihasználva halálos sebet ejtettem rajta. Egy percig sem hezitáltam, az ütés gyors és pontos volt. Az öreg törpe azonnal meghalt. Nagy harcos volt, méltó a rangjához. Nem akartam szenvedni látni. Az első feladatot tehát sikerre vittük, és a Szövetséges támadók hadvezérét megöltük.

De egy másik, sokkal lényegesebb feladat még elöttünk állt. Mélyen az ellenség vonalai mögé jutottunk és felkutattuk Lord Darius Crowley lányát, Lorna Crowleyt. Őt élve akarta az Úrnő, és ez volt tervének legfontosabb pontja. Egy esetleges kudarc elfogadhatatlannak tűnt. A törpék tábora után a Worgenek rendszertelen, szétszórt tábora nagy könnyedségnek bizonyult.

Commander Lorna Crowleyra teljesen őrizetlenül találtunk pár rendszertelenül leszórt sátor között.

- Godfrey... jó újra látni. -hangjából csak úgy sugárzott a megvetés.

- Mindig is azt mondtam, hogy még halottnak is jobb lenni, mint Worgennek.

Mivel fontos volt, hogy lehetőség szerint feltűnés mentesen és teljes csendben vigyük véghez a tervünket, még arra is rábólintottam, hogy Lord Godfrey megpróbálja rábeszélni Lornat a megadásra.

Persze az ember ennél lényegesen büszkébbnek bizonyult, és mivel ez volt a terv legkényesebb pontja, nem sokat foglalkoztunk a becsületes harccal. Mind a négyen rávetettük magunkat a rúgkapáló emberre, és rövid távon legyűrtük. 

- Majd én viszem, takarodj onnan! -kiáltott rám Godfrey.

- Te nekem nem parancsolsz Godfrey. -sziszegtem szikrázó tekintettel. Ha nem az egész küldetés sikere múlott volna az elkövetkező perceken, bizonyára nekirontok, de egyelőre sikerült visszafognom magam.

A kifelé vezető út már lényegesen keményebb volt, hiszen a csatazajra odaseregletek a környéken ólálkodó Worgenek. Futottunk ahogy csak a lábunk bírta, ezúttal nem a küzdelem, hanem a Forsaken frontvonal mihamarabbi elérése volt a célunk. Godfreyt fedezve, csupán csak pillanatokra leszakadva próbáltam egy-egy Worgent hatástalanítani, és így feltartani a mögöttünk loholó többséget. Végül támadóink elmaradtak mögöttünk, és sikeresen elértük a Forsaken Front-ot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.