II. fejezet

 Az utat követve könnyedén rábukkantunk Deathknellre. A kis falú egy viszonylag erős helyőrséggel rendelkezett, de így is hálásak voltak minden segítő kéznek. A jelentés elolvasása után külön meg is köszönték, hogy ilyen jó munkát végeztem a zombikkal, majd felajánlották, hogy ott létem alatt jutalmat kapok minden leölt zombi, és minden begyűjtött skarlát katona holteste után.

Az alatt a pár nap alatt, amíg Deathknellben tartózkodtam, minden nap kimentünk Darnellal portyázni a közeli erdőkbe. Vadásztunk farkasokra, denevérekre, pókokra. Sőt kihasználva társam hatalmas teherbírását, volt hogy egyszerre 5 skarlát katona holtestével tértünk vissza a faluba.

Esténként pedig a helyi kocsmában, egy David Trias nevű élőholt segítségével kitanultam a késekkel való harcművészet alapjait. Napközben Darnel cipelte a halott katonákat, én pedig leöltem az utunkba kerülő zombikat. Tökéletes munkamegosztás volt. Az ottlétem végére már egészen megkedveltem az óriást, és halálos precizitással bántam a késekkel.

De hamar unalmassá váltak a mindennapok. Egy idő után nem találtam kellő kihívást az agyatlan zombik gyilkolásában. Újabb kalandokra vágytam, és egyre gyakrabban kaptam azon magam, hogy a falu határában ácsorogva figyeltem a környező településekbe vezető utat.

Egy nap végül nem bírtam tovább. Magamhoz vettem a felszerelésemet, a 10 ezüst pénzt amit az elmúlt napokban megkerestem, és búcsút vettem Deathknelltől. Felajánlottam Darnelnak, hogy tartson velem, de ő úgy érezte megtalálta a helyét a Deathknelli Testőrségben.

Így hát egyedül vágtam neki a Brill felé vezető útnak. Csak annyit tudtam, hogy Brill már közvetlenül Undercity, az élőholtak fővárosa mellett fekszik, és a környék egyik legfelkapottabb kereskedelmi központja. Sok történetet hallottam a Brillbe érkező léghajókról, és a rajtuk utazó távoli földek legkülönösebb fajairól, de én magam még sosem jártam a városban. Egészen mostanáig.

Brill 

A város valóban lenyűgöző volt. Hatalmas épületei, a folytonos forgatag, és a főtéren ott volt Úrnőnk élethű szobra. Nyomban megkerestem a helyi kocsmát, és kivettem egy szobát. Munkát is hamar találtam, maga a kocsmárosnő ajánlotta fel, hogy ingyen kapom a vacsorát, ha összegyűjtök neki némi vért a környéken élő vadkutyáktól. Elvállaltam a feladatot, és nem is volt nehéz dolgom az állatok valóban a város falain kívül mászkáltak, kidobott szemét után kutatva. Fáradozásaimért kaptam némi pénzt is, és a kocsmárosnő felajánlotta, hogy szól pár jó szót az érdekemben, a helyi őrség parancsnokánál. Úgy sejtem a kapitány nem nézett ki belőlem sok mindent, hiszen azonnal elküldött a várostól északra elterülő farmvidékre, hogy ott érdeklődjek munka után. A farm mellett egy vegyész megbízott, hogy kergessem el a földekről a Gnollokat, mert rendszeresen tönkreteszik a kísérleteit. Ahogy a Jerrod mellett ácsorgó alig egy méteres zöld lényt néztem, nem igazan voltam kíváncsi a kísérletei részleteire. A Gnollokkal ,már óvatosabban kellett bánnom, hisz ők egész intelligens lények. Ruhát viselnek, és használnak fegyvereket is. A lopakodás utáni hirtelen rajtaütés taktikáját választottam, és lehetőleg egyszerre csak egyel harcoltam. Szerencsére meglepetésként érte őket a támadás, így viszonylag könnyű dolgom volt. Találtam náluk különféle folyadékokkal megtöltött üvegcséket, ezek elraktam, gondoltam hátha érdekli majd Jerrodot, valamint összegyűjtöttem pár érdekesnek tűnő növényt, hogy később eladhassam őket az árusoknak. Jerrod azonban úgy megörült, hogy végre eltűntek a Gnollok, hogy örömében még a növényeket is megvásárolta tőlem és felajánlotta, hogy fizet 3 ezüstöt, ha elkergetem a Gnollok itteni vezérét Maggot Eye-t. A 3 ezüst nagyon csábító volt, de sejtettem, hogy ennyi pénzért már keményen meg kell majd dolgoznom. Nesztelenül osontam az ellenséget rejtő ház közelébe. Ahogy sejtettem, a vezér nem volt egyedül, két másik vigyázott rá. Egyesével még csak-csak elbánnék velük, de egyszerre. Egy lehetőségem maradt, el kellett csalnom az őrséget.

Tervem tökéletesen sikerült. Hagytam, hogy észrevegyen az egyik őr és ahogy elkezdett üldözni látszólagosan menekülni kezdtem. Majd miután társa lemaradt, szembefordultam vele, és pár villám gyors támadással megöltem. Ezután bevártam a társát, és őt is elintéztem. Most már csak a nagy darab maradt. Egy hatalmas két kezes kalapácsot szorongatott, így bíztam benne, hogy a gyorsaságommal le fogom tudni győzni. Csak nehogy elhúzódjon a csata, mert előbb utóbb sarokba szorít, és akkor végem. Végül koránt sem bizonyult olyan veszélyesnek, mint amilyennek elsőre tűnt. Halála után levágtam az egyik mancsát, hogy bizonyíthassam a küldetésem sikerét, majd elindultam vissza Jerrodhoz. A mester annyira hálás volt, hogy hálája jeléül nekem ajándékozott egy tasak altatóport.

Jó pár napot kint töltöttem a farmokon, míg végül a tizedik napon egy katona üzenetet hozott, hogy azonnal térjek vissza Brillbe. Ott már várt rám a helyőrség parancsnoka.

- Üdv újra köztünk élőholt.- ez valahogy nem az a hangnem volt, amivel pár nappal ezelőtt kikergetett a farm vidékre.

- Üdvözlet kapitány úr. -tisztelegtem.

- Szép munkát végeztél az elmúlt napokban. Híred még ide a városba is eljutott. Ha jól tudom végeztél az Agamand családdal. Arra a birtokra senki sem mert már belépni évek óta. És te most megtörted a család átkát.

- Nem volt olyan nehéz. Szerencsére nagyon jól tudok lopakodni, így egyesével tudtam velük végezni. -feleltem.

- Nono. Nem kell szerénykedni. Bátor voltál, és én értékelem a bátorságot. Szolgálataidért cserébe, este látogass el Marion Callhoz. A főépület alaksorában keresd. Ha valóban olyan jó érzéked van a lopakodáshoz és az orrgyilkossághoz, mint ahogy én hiszem, ő mutatni fog neked pár új trükköt, amivel csak még hatékonyabbá válhatsz.

A hosszúra nyúlt éjszaka után Marionnal, ismét egy katona ébresztett, hogy a kapitány látni szeretne. Kissé mogorván ugyan, de engedelmeskedtem a felhívásnak, és egy gyors öltözés után már kint sétáltam a főtéren. A kapitány sötét tekintetéről rögtön leolvastam, hogy komoly az ügy.

-Ma reggel hatalmas farkas nyomokat találtunk a város temetőjében.

- Farkasok? -már majdnem megfeledkeztem a támadóimról. - Furcsa véletlen, de pár hete én is farkas támadás áldozata lettem. Ráadásul utána még valaki ki is rabolt.

- Dehogy véletlen. -köpött maga elé a kapitány. - Azok a farkasok nem véletlenül támadtak meg, és lopták el mindened. Worgenek voltak.

- Worgenek?

- Azok. Farkasemberek.

Hallottam legendákat a farkasemberekről, akik régen Silverpine Forest déli részén éltek, de valahogy sosem hittem a dologban. Évek óta éltem ezen a vidéken, de soha még csak nyomukat sem láttam.

- Szeretném ha elutaznál Undercitybe, és jelentést tennél erről az ottaniaknak. Mi addig megpróbáljuk felkutatni ezeket a dögöket és végezni velük, mielőtt még többen ide pofátlankodnak. Beszélj Anette-el, ő majd segít az utazásban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.