Ragyogó, mindent beborító fényesség. Ahogy résnyire nyitott szemeim lassan kezdtek hozzászokni a ragyogáshoz a fényforrás is formát öltött.

-Egy Angyal. –nyögtem, miközben lassan feltápászkodtam.

- Dehogy angyal. Ő csak Agatha. A hang forrásának irányába fordultam és egy közli emlékmű mellett észrevettem egy lámpással ácsorgó élőholtat.

- Agatha?

- Az. Egy Val’kyr.

Hallottam már a Val’kyrökről, de még sosem láttam egyet sem.

- Azt hittem, ők a fagyos északon élnek.

- Ott. –bólintott a férfi, és mivel nem úgy tűnt, hogy szeretné kifejteni a dolgot, ráhagytam.

- Hogy kerültem ide?

- Reggel szedtük össze a tested, már ami megmaradt belőle, az egyik sziklaperemről.

Dermedten konstatáltam, hogy minden értékem eltűnt.

- En... engem kiraboltak.

Az élőholt apró grimasszal konstatálta a felfedezésem.

- Plusz lehajítottak a hegy tetejéről is. –morogta.

Felpillantottam a mögöttem tornyosuló sziklafalra. Nem lehetett túl kellemes. Szerencsére nem emlékeztem a becsapódásra.

- Mi történt? – a férfi mintha csak kitalálta volna a gondolataimat. A lámpását kissé feljebb emelte, hogy jól láthassuk egymás arcát.

- Csak annyira emlékszem, hogy tegnap korán reggel elindultam, hogy találkozzak a vándor árussal.

Az árus minden hét egyazon napján elindult az Undercityből Silverpine Forestbe tartó úton, hogy a közeli falukban árulja portékáját, valamint hogy felvásárolja a magam fajta nyúzók és fafaragók áruit.

- Kissé késében voltam, így mire leértem a hegy lábához az árus már bőven előttem járt. De szerencsére késő délutánra sikerült utolérnem. Meg is vette az összes bőrt, és még pár csecsebecsét is. Elég jól kerestem az üzleten.

Hirtelen mint egy villámcsapás minden beugrott.

- Farkasok.- nyögtem. – Farkasok támadtak rám.

- Azok raboltak ki? – nem kellett ránéznem, hogy tudjam bolondnak tart.

- Már egész közel jártam a házamhoz, amikor... éreztem, hogy valaki figyel. Jól ismerem a környéket, tudom, hogy gyakran portyáznak errefelé vad kutyák, és nálam is voltak a késeim, hogy megvédjem magam ha kell. De ezek nem kutyák voltak. Hatalmas szőrös vadállatok, irtózatos agyarakkal. Hárman támadtak rám a semmiből. Mindenem elvitték. Mihez kezdjek most? – néztem kérdőn a férfira.

- Kezdetnek talán összegyűjthetnél nekem pár tárgyat a közeli kriptából. – mutatott a lámpással maga mögé. – Igaz már megkértem a fiamat Darnell-t, de nem hiszem, hogy megharagszik, ha segítesz neki. Ennyit igazán megtehetsz nekem azok után, hogy lecipeltelek a szikláról. Talán még egy kis pénz is üti a markodat.

Túl sok választásom nem lévén, bólintottam.

- Hé Darnell! – kiáltotta el magát az öreg. – Gyere ide fiam, találtam neked valakit, aki segít begyűjteni a dolgaimat.

Egy hatalmas termetű élőholt sietett oda hozzánk. Egyik kezében egy jókora pajzsot a másik kezében egy olyan hatalmas kardot lóbált, amit én talán még két kézzel sem bírtam volna megtartani.

- Gyere velem, segíts Darnellnak. –vigyorgott rám és már rohant is előre a kripta felé.

Bólintottam az öregnek majd sietős léptekkel utána iramodtam. A kripta valóban nem volt túl messze. Egy viszonylag rövid lépcsősoron jutottunk le a dohos föld alatti helyiségbe.

- Segíts megkeresni Mordo tárgyait élőholt. –intett felém, és már meg is iramodott a kripta egyik oldalához, hogy átkutassa a rekeszeket.

Kis keresgélés után rá is bukkantunk egy apró üvegcsére, és egy gombolyag zsinegre.

- Ezek azok! – ujjongott Darnell. – Megtaláltad, Mordo örülni fog.

Mordo valóban elégedett volt, jutalmul a tenyerembe nyomott 15 réz pénzt.

- Lenne itt még valami. –fordult hozzám. – Mit szólnál egy másik feladathoz. Ezúttal egy kicsit veszélyesebbhez ugyan, de a jutalmad is nagyobb lenne. –előhúzott két tőrt a mellette heverő zsákból. A temető környékén csak úgy hemzsegnek a zombik. Olyanok mint te, csak a feltámasztásuk kevésbé khm... ,hogy is mondjam, kevésbé lett sikeres. Nem lenne probléma, csak hajlamosak őrült éhségükben csapatokba verődve megtámadni a közeli falut. Ha lennél olyan jó, és megtizedelnéd egy kicsit őket. Nem túlzottan veszélyesek, ha vigyázol, hogy ne kerítsenek be, akkor nem lesz baj.

- Darnell is jön? – kérdeztem, hiszen ha már veszedelmes lények közé merészkedek nem lenne rossz magam mellett tudni az óriást.

- Persze. Ha akar.

- Darnell nem megy zombikhoz. Zombik ijesztőek! – morogta maga elé Darnell.

- „Kevésbé sikeres hm?” – sóhajtottam, majd megragadtam a tőröket és elindultam a lejtőn.

A zombik koránt sem voltak se ijesztőek, se veszedelmesek. Szinte már sajnáltam együgyűségüket ahogy lassan araszolva próbáltak elkapni. Miután végeztem a környéken mászkálókkal visszasétáltam Mordohoz. Az öreg ezúttal 8 réz pénzel jutalmazott, valamint a két tőrt is megtarthattam.

- Minden rendben ment? – kérdezte.

- Persze. –feleltem. – A zombikkal nem volt gond, de találkoztam egy lánnyal a fák között. Remegett mint a nyárfa levél. Amikor megszólítottam sikoltozni kezdett, hogy ne közelítsek.

- És mit tettél?

- Mit tettem volna. Ott hagytam.

- Az a lány Lilian Voss. A közeli Skarlát erőd urának a lánya... volt egykor. Sajnos nem igazán örült, hogy visszatérhetett az „életbe”.

- Azt láttam. –bólintottam.

- Mindenesetre megbíználak egy utolsó feladattal. A domb aljában van egy kis falu. Jelentést kéne tennem, hogy errefelé minden a legnagyobb rendben, de nem sok kedvem van a sétához. Te pedig gondolom úgyis arra indulnál, szóval ha megkérhetlek vidd el a levelem Deathknellbe.

- Darnell is veled megy!

Ahogy a hátam mögé pillantottam már láttam is a felém rohanó óriást. Úgy lóbálta a kardját, hogy féltem egy óvatlan pillanatban ketté hasít.

- Rendben, akkor induljunk. –biccentettem, majd még egyszer az öreg felé fordultam. – Köszönöm Mordo. Hálás vagyok mindenért.

- Nincs mit kölyök. –mosolygott rám. – Aztán vigyázz a farkasokkal!  

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.